Taktaharkány nagyközség kiemelkedő műemlékkel nem rendelkezik, de magáénak mondhat több olyan épületet, mely megbecsülésre és fenntartásra méltó és érdemes.

Egyik ilyen épület az 1784-ben épült, a Béke utca 28. szám alatt lévő lakóház. A 18 m hosszú, 5 m széles, 2 m belmagasságú épület - a mestergerendába vésett írás szerint - 1784-ben két ütemben épült, s eredetileg négy részes volt. először épült a szoba és a pitvar a kamrával, majd folytatólagosan az istálló. 1870-ben két család lakta mint tulajdonos, illetve mint bérlő. Napszámos parasztok voltak. Az 1890-es években a kamrát megszüntették, s a közfalat kivéve az istállóhoz csatolták. Új kamrát a lakással szemben építettek, amely azonban ma már nem található meg. Az épület fala és alapja nagyméretű tégla. A lakrészt 30 x 30 cm-es keresztmetszetű, 12 fm hosszú vörösfenyő fogja össze, erre és a falakra épült a tetőszerkezet. A lakásba a bejárat az udvarra nyíló pitvaron keresztül történik. Itt épült meg a nyitott tűzhely, mely fölött szabad kémény nyílott. A korabeli parasztcsalád itt élte mindennapos életét. A pitvaron az udvar felől külön ablak nincs. Itt helyezték el a főzési-sütési és egyéb háztartási eszközöket, a szabad kéményben füstölték és tárolták a disznóölések utáni szalonna és húsféléket. Innen fűtötték a szobába épített búbos kemencét is. a pitvarban a szobaajtó két oldalán ülőhelyeknek szánt "padkák" vannak beépítve. A pitvarból nyílik a szoba, melyet egy utcai és egy udvari kis ablak világít meg. Ide van beépítve a kenyérsütésre szolgáló búbos kemence, körülötte a "sut", mely a gyerekek hálóhelyéül is szolgált. Egyébként a kemence volt valamikor a szoba kályhája. Itt inkább télen foglalatoskodott a család. Itt folyt a fonás-szövés, kosárkészítés a "pilács" gyér fénye mellett, a beszélgetés, biblia és kalendárium olvasás. A pitvar falait tányérok, tálak, főzőedények díszítették a szerényebb bútorzat mellett. Télen-tavasszal a szobát elfoglalta a szövőszék. A pitvarból nyílt valamikor a konyha is. A lakóépülettel egy fedél alatt volt az istálló - már mestergerenda nélkül - jó tágas, több ló és tehén, ökör elhelyezésére szolgált. A házat gazdái nem bővítették, nem építették újjá, így maradt meg eredeti állapotában.

A Taktaharkányi Református Egyházközség kőtemplomának alapjait 1793. március 6-án rakták le Terhes István prédikátorsága alatt. A templomépítés kezdeteit korabeli jegyzőkönyv örökítette meg. A munkálatok 13 évig folytak Bereti Gábor lelkipásztorsága alatt, hol nagyobb, hol kisebb buzgalommal. A gyülekezet tagjait többször járvány pusztította, volt olyan esztendő, amikor nagy szükség és drágaság uralkodott, mégis volt erejük és hitük, hogy reménységgel előre tekintsenek. Annak ellenére, hogy a torony építéséhez még hozzá sem fogtak, 1799. október 3-án megtartották benne az első istentiszteletet. Az építkezés 1806-ban fejeződött be és a templomot Őry Fülöp Gábor szuperintendens szentelte fel. Nem volt igazán gazdag patrónusa a gyülekezetnek; ki pénzzel, ki természetben járult hozzá az építkezés költségeihez. A templomot többször is felújították. 1992-93-ban belsőleg újult meg, amely jelentette az eredeti állapot helyreállítását. Az anyagi hátteret a gyülekezet tagjai kétkezi munkájukkal és anyagi támogatásukkal teremtették elő. A legutóbbi külső felújítási munkálatok 2000-2001-ben mentek végbe, amelyhez a szükséges anyagi hátteret a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma biztosította.

A Magyar Zsidó Hitközség temetőjének területe 763 m2. tulajdonosa a Magyarországi zsidó Hitközösségek Szövetsége. A temetőben 33 fejfa áll. 4 db fekete márványból, a többi kőből készült. Egy fejfának csak a talapzata látható, egy másik fejfa sérült, tetejéből egy darab letörött. A temető kerítését és a fejfákat az 1980-as évek elején állították helyre.

Szintén a temetőben látható a sírkőtár, melyet a temetőrendezés során fellelt régi sírkövekből alakítottunk ki az 1990-es évek elején.
2000. augusztus 20-án - a millennium alkalmából - került sor Szent István szobrának felavatására a település központi helyén. A szobor Török Ibolya szobrászművész alkotása.

Sírkőtár
(a képre kattintva megtekintheti
nagyobb méretben)

2001. október 6-án a református templom melletti emlékparkban felavattuk az aradi vértanúk emlékére állított kopjafát, mely Simonfi Péter tarcali fafaragó alkotása. Az emlékoszlopon található díszítések a magyar népművészetben kialakult szimbólumok egyes elemeinek társításai. A kis boltív alatti részben a tizennégy napkorong a tizenhárom aradi vértanút és gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt szimbolizálja. Ez a napkorongforma a fejfákon a férfit jelenti. A két oldalon felfutó leveles ág a halhatatlanságot jelképezi, míg az ágon ülő lélekmadár az elhunytakkal való lelki kapcsolatra utal.A második része az oszlopnak egy választó után következik egy világkerék jelképpel. Ez a világkerék a világtörvényt, az örökös körforgást jelenti, majd ebből nő ki egy szomorúfűz, a gyászunknak szimbóluma. Végül, ha tovább emeljük tekintetünket, amerre a kopjafa hegyes vége mutat, kifejezzük az üdvösségben való reménységünket.

  
Szent István szobor
(a képekre kattintva megtekintheti
nagyobb méretben őket)


 
Kopjafa
(a képre kattintva megtekintheti
nagyobb méretben)